Mosom tiszátalan kezemet szent forrás vizével.

Bárcsak piszkos lelkemmel is megtehetném ezt.

De nem lehet most, már csak azért sem ,

Hogy ne legyen igaza annak az aljanépnek.

Én inkább cselekedetekkel váltom meg bűnöm,

Mint ,hogy lassn sivár lelkembe simulva tűröm.

De mit tehetnék már, mint s hogy nem űzöm,

Talán el kell fogadnom mit a sors kitűzött.

Avagy eliramlok mint virágból az élet,

Ki tudja az is lehet hogy csak ennyit érek.

Nekem virágnak kellett volna születnem ?

Hogy letéphessenek s én elernyedhessek?

Valahol szép lesz a nyár, hol én nem leszek.

Lehet azt én már nem is érem meg.

Jön a halál, az élet megy.Ennek így kell lennie.

Azt hiszem.Vagy tán mégsem?