Álmomban virágkertben jártam.

Nem is jártam, inkább lebegtem.

Az idő múlásával néztem arra,

Hol épp a tékozló illat lebegett.

S,én csak álltam ott megkövülten.

Arra figyeltem, a pillangó,

hogyan rebben,

Csak oda honnan jő az illat, jó.

Májusi rózsák voltak azok,

Sok méh is udvarolt már.

Egyszerre  megpihent ott.

Hol mindenki szívesen jár.

A fáradság épp a rózsáknál,

Lepte meg, ezért ott is szállt le.

Vagy nem is volt ok a fáradság ?

Csak a méz sűrű illat bódította el?

Ezt már soha nem tudjuk meg .

Mert a kisfiú is a bokorban pihent.

Tarka hálójával lesben állt,

S csak erre várt .