Mögöttem, egy régi nap fénye nyúl át, Estjei édes, fátyolos homályán. Folyik a meleg fény, S helyét átveszi a hideg dér. A fák lombjának halk altatója, Betakarja a virágokat sorban, S álom langy porát hinti szét, Puha földeknek dús mezején. Majd…
Ide írom le mindazt ami a szívemet nyomja. (Ebből is csak azt amit a papírra merek vetni..)