Egyszeregy sötét éjjelen,

Valaha én útra keltem.

A csillagok felettem,

Kemény fénnyel lebegtek.

Én csak mentem, mentem tovább,

Mígnem a hullaszagú homály,

A köd mely lesett rám,

Egyszercsak körül zárt.

Csapdába estem,

Levegőértkapkodta,mégse lélegeztem.

Előtűnt ő, egy sötét árny,

Ki vadul rontott rám.

Majd valami, oly hirtelen,

Hogy még észreis csak alig vettem,

A Kaszást csak körbezárta,

Mint egy nagy szobába.

Kijönni az nem tudott,

De az én lábam csak futott.

Be a fénybe messzeségbe,

Hol a Szépek élnek...