Este van. Késő este, de mintha még nappal volna, rengeteg ember nyüzsög az utcán. Jeges a fagy, a fák csupasz ágai között visít a szél, de a fiatal párok egész éjszakákat sétálnak a parkban, szerelmüktől hevülten.

Amikor teljes a vaksötétség, pattanásig feszült a levegő az izgatott várakozástól, egy magányos szoprán szaxofon hangja csendül, s tölti meg a levegőt gyászos panaszával. Majd minden figyelő tekintet megpillantja a szőke hajadont piszkos fehér, szakadt menyasszonyi ruhájában, ahogy az út szélén összekuporodva, a hangszerrel a kezében sír. A hölgy mozdulatai védtelenséget, törékenységet sugároznak, de egyszer csak felkel, és karjait széttárva boldogan forogni kezd, s közben az eget nézi, és felszabadultan, boldogan nevet. A forgás hirtelen abbamarad, és a nő dermedten áll, majd újra visszaroskad magányos mivoltába. Mindeközben a derengő fény mellette pihen a földön, sötétségbe burkolva arcát, és a szaxofon mámorítóan selymes, távoli hangjához zongorakíséret társul.

Ahogy a sötét színek, a magas törékeny hangok elegye megérinti az embereket, párjuk kezét keresik a sötétben.

A hölgy újra felkel, s egyre hevesebben nevet, s forog, hogy beleszédül, majd hasát védekezően átfogva, fejét aggódva, kétségbeesetten előre hátra ingatva ismét leül. A két mozdulatsort egyre szenvedélyesebben kezdi ismételni, majd egyszer csak a beteges forgás közben az embereknek háttal megáll, karjait félősen összefonva, felnéz a Holdra és szívszorítóan sír.

Az összegyűlt emberek mindegyike párja kezét szorosan markolva még elhunyt rokonaikat, ismerőseiket gyászolja, és végtelenül sajnálják az előttük összeomlott női testet, és a hozzátartozó lelket. A sötétben senki nem látta, hogy az úri hölgyek csipkés zsebkendőikkel törölgetik a szemük sarkában összegyűlt könnyeket, s a férfiak is nagyokat szipognak, majd a porról motyognak valamit. Ez a megindító kép, aminek tanúi lettek, egy, öröm és az őrület határán lévő nő élete.

Pedig az időközben leeresztett függöny túloldalán a színész nemes egyszerűséggel lesétált a színpadról és miután átöltözött, mintha mi sem történ volna rágyújtott, és folytatta egy átlagember mindennapjait.