Nem érdekel mások mit szólnak,

Már mindegy a vén bohócnak.

Százezer színben pompázik rajta,

De a púder mögött szomorú az arca.

Szomorú mert kiöregedett már,

S békét akar már semmi mást.

Szomorú mert az a víg mosoly,mit látunk rajt,

már semmi más csak álca, festett maszk.

Szomorú mert csontja kiszáradt,

Érzi hogy neki mennie kell mára.

De még mosolyogegyetaz egész világra...