Lenézek a hegyről ,

S mit látok ?

Sok véleményt életről,

Halálrol.

Mind mást gondol,

Minden percben.

Most jó, most rossz.

Ez az élet.

Hogy én mit gondolok,

Senki se kérdi .

De most elmondom ,

Bár senki se kéri.

Nem szeretek ember lenni,

Mocskos pusztító.

Nem szeretek élni,

Bár kiáltásom alig hallható.

Bácsak meghalhatnék ,

Ez az én álmom .

De ha ezt tenném ,

Sokakat megbántok.

Ezt az egyetlen dolog,

Miért visszatartom magam.

Mert szeretem a barátom,

De gyűlölöm magam.

De szeretném ha egyszer,

Valaki megdícsérne.

Pedig oly sok jót teszek,

Ezt pedig soha, senki nem veszi észre.