Táncol a szíve,fény süt bele.

De azonnal el is sötétül,

Ahogy meglát engem.

Ahogy meglát a szánalom,

Erőt vesz szívén,

S az értem dobog.

De semmi több nem kell,

Csak egy szó, egy hang.

Ennyi nekem elég lesz.

Egy pillantás mely engem,

Éltet míg el nem hagyom,

Ezt a földet.

Semmi nem kell nekem,

Csak néha pillants bele a lelkembe.

S lásd mily sokat megértem.

 Nézz a szemembe,

És lásd :

Nekem ennyiis elég lesz,

Én ebből élek.