Én azt hiszem nem vagyok jó ebbe a világba.
Hiszem azt nem vagyok idevaló.
Ez a földi levegő az én tüdőmet nyomja.
Talán nem ideszánt a teremtő , a jó.
És mégis, néha jó
Ha azt érzem szeretnek ,
Bár ez ritkán vallható.
Mert ez ellenkezik minden jellel.
Ami fentről kapható.
Néha azt érzem átlátok rajtuk, átlátok a sötét árnyakon.
De félni mindig fogok ,főleg ha átlátok rajtatok.
De akkor is megküzdök veletek szönyű ákok.
Még akkor is ha ezért a nyakamat át is vágjátok.
De ha lelkem fehér zászlót lobogtatva jár,
Akkor már érzem közeleg a vég, a robbanás.
De ha lelkem nem mer ,s én gyáván halok már,
Akkor is küzdök s tettekel mondom ,,gyáván sohamár".
